Névadónkról

Berc­sényi Mik­lós, gróf
(Temetvény, 1665. dec. 6. – Rodostó, 1725. nov. 6.)

Kuruc főgen­erális, II. Rákóczi Fer­enc mel­lett a szabad­ságharc egyik fő szervező­je és irányító­ja. Felvidé­ki nagy­bir­tokos család sar­ja. A nagys­zom­bati egyete­men tan­ult, majd Ester­házy Pál nádor oldalán kezdte a hadi mester­séget.

1685-ben vágsel­lyei kapitány. 1686-ban Buda ostrománál kitün­tette magát, ezre­des, majd Szeged vár főkapitánya lett.

1687-ben aranysarkan­tyús vitéz. 1691-től Ung várm­egye főis­pán­ja, kirá­lyi tanác­sos és bányavidé­ki vice­gen­erális, 1696-tól 1698-ig Fel­ső-Mag­yarország. főhad­biz­tosa.

Az 1690-es évek­ben azon­ban mind­job­ban szem­be­for­dult I. Lipót abszo­l­u­tiz­musá­val és elny­omó poli­tikájá­val. Poli­tikai elképzelé­seinek meg­ny­erte a fiatal Rákócz­it, s együtte­sen hoz­zákezdtek egy neme­si összeesküvés megsz­ervezéséhez, hogy fran­cia segít­séggel megdöntsék a Hab­s­bur­gok mag­yarorszá­gi uralmát.

1701-ben Rákóczi elfo­gatásakor Lengyelország­ba menekült, s itt előbb egyedül, majd Rákóczi­val együtt a fran­cia és a svéd kirá­lyt akar­ta meg­ny­erni a mag­yarorszá­gi felkelés támo­gatására. Attól kezdve, hogy a tisza­háti parasz­tok kezdeményezésére, 1703 tavaszán megin­dult a szabad­ságharc, 8 éven át szinte állandóan had­ban for­gott és hadat vezetett. Emel­lett a diplomá­ciában is részt vál­lalt, s a fejedelem­nek egyik leg­bizal­masabb tanác­sadó­ja volt.

1705-ben a szövetkezett ren­dek főgen­erálisa, a szená­tus első tag­ja, 1706-ban a császár­ral foly­ta­tott nagys­zom­bati béketár­gyalá­sokon a kuruc küldöttség vezető­je, 1707-ben fejedel­mi hely­tartó, a Varsóban I. Péter cár­ral titkos szövet­séget kötő delegá­ció feje. Ekkor és később is az inkább a svédek és fran­ciák felé tek­in­tő fejedelem­mel szem­ben az orosz ori­en­tá­ció lelkes hívének mutatko­zott.

1710 végén az orosz katon­ai segít­ség kieszközölésére Lengyelország­ba távo­zott. Az 1711‑i szat­mári békét nem fogad­ta el. 1711-től 1716-ig a lengyelorszá­gi Brezan várában élt, majd 1716-ban a török-osztrák háború küszöbén a szultán meghívására török terüle­tre, az Al-Dunához ment, s 1717-ben Orso­va felől meg­próbált betörni Mag­yarország­ba.

A pozsarevá­ci béke után, 1718-ban Rodostó­ba költözött. Ott halt meg. Ham­vait 1906-ban haz­a­hozták Kassára.