Budapesten járt a 6.a osztály — élménybeszámoló

A 6.a osztály­ból többen még nem voltak Budapesten, így úticélunknak főváro­sunkat válasz­tot­tuk. Nagy izga­lom­mal ültünk fel a vona­tra, hiszen nagy ter­veink voltak a napra. Pályaori­en­tá­ciós téma­hetet tar­tot­tunk az iskolánkban, így utazá­sunk egyik cél­ja volt, hogy minél több sza­k­má­val ismerked­jünk meg kaland­jaink során. Már a vona­ton beszél­get­ni kezdtünk a jegyvizs­gáló­val vagy, ahogy Ő szereti nevezni magát, a kalauz­zal. A majd 3 órás úton legalább fél órát mesélt nekünk a munkájáról. Arról, hogy érettsé­gi után milyen tan­folyamot végzett el, hogy kalauzként dol­go­zhas­son, beszélt sza­k­májá­nak nehézségeiről, de a jó dol­go­król is. Még azt is megtekinthet­tük, hogy mit rejt egy jegyvizs­gáló táská­ja.

Budapesten metró­val közlekedtünk, a mozgólépc­sőzés is nagy élmény volt.

Először a Pető­fi Iro­dal­mi Múzeum­ba men­tünk, ami felért egy rend­hagyó iro­dalom órá­val. Szil­vi néni és a tár­latvezető néni sokat mesélt Pető­fi életéről, bará­tairól, feleségéről. Az egyik leg­nagy­obb mag­yar költőnk munkássá­ga inter­ak­tí­van jelent meg előt­tünk, olyan érzés volt, mintha mi is belec­söp­pen­tünk vol­na Pető­fi életébe. A tár­latvezető höl­gy beszélt a munkájáról is, meg­tudtuk, hogy Ő mag­yar-történelem sza­kos tanár, csak Ő ott a múzeum­ban tart előadá­sokat, foglalkozá­sokat. Nem is gon­do­ltuk, hogy egy múzeum­ban is milyen érdekes lehet dol­go­zni. Nagy dic­séretet kap­tunk, hogy milyen jól viselkedtünk, de hát tény­leg jól éreztük magunkat.

A már­ciusi ifjak PILVAX kávézójánál is jár­tunk, igaz, csak kívül­ről tek­in­tet­tük meg.

Miv­el ottjár­tunkkor már meg­ny­i­tott az adven­ti vásár Budapesten a Bazi­likánál, így az ünnepekre hang­olódás sem maradt ki élményink közül. Ahogy az áru­sok között jár­tunk-keltünk és a portékáikat csodál­tuk, néhányukkal szó­ba is ele­gyedtünk, hogy meg­tudjunk min­dent, amit elárul­nak sza­k­májukról.

Beszél­get­tünk pirospa­pri­ka árus­sal.

A szűcs munkájáról is próbál­tunk minél töb­bet meg­tudni.

De a ked­vencünk a kürtőskalác­sos volt, aki bár a csalá­di receptet nem árul­ta el, de ingyen kap­tunk egy kakaós kalác­sot, mert olyan ked­vesen érdek­lődtünk a munká­ja iránt.

Kirán­dulá­sunk utol­só állomásán a szórakozás, a csap­atépítés volt a célunk. Ellá­to­gat­tunk a Super­fly-ba. Bár az odafelé vezető úton már úgy éreztük lejár­tuk a lábunkat, azért sik­erült önfeledt más­fél órát eltöl­tenünk ebben a szu­per tram­bu­lin park­ban.

A nagy játék közepette, kibe bot­lot­tunk bele? Németh Kristóf színészbe, aki mint meg­tudtuk szinkro­n­színész is. Fénykép­készítés közben vele is vál­tot­tunk pár szót a sza­k­májáról.

Hát ez volt a mi nagy kalan­dunk. Elfárad­tunk, de egy csodálatos, izgal­mas, szórakoz­tató napot töltöt­tünk együtt. Szu­per volt min­den pil­lana­ta.

6.a osztá­ly