„Légy egy fűszálon pici él,
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
József Attila szavai ezek, aki 116 évvel ezelőtt, 1905. április 11-én látta meg a napvilágot.
Az ő születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. Ebben az évben vasárnapra esik, így iskolánkban a mai napon emlékezünk meg erről.
Hogyan?
Verssel. Olvass! Hallgass! Írj! Szavalj! Verselj!
„József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem,
áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak
másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani,
ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a
pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”
S ne feledd:
„Légy egy fűszálon pici él,
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”